CIKK 5 perces olvasás

A gyász hangjai, dallamok a búcsúhoz

A gyászban vannak pillanatok, amikor elfogynak a szavak. Egy szeretett ember elvesztése után nehéz lehet megfogalmazni mindazt, ami bennünk történik: a hiányt, a fájdalmat, a szeretetet, a haragot, a hálát vagy éppen a közös emlékekhez kapcsolódó érzéseket.

a zene megtartó ereje

Ilyenkor a zene különleges kísérővé válhat, de nem azért, mert megszünteti a gyászt, és nem azért, mert önmagában „meggyógyítja” a veszteséget. A kutatások inkább arra utalnak, hogy a zene bizonyos emberek számára segíthet az érzelmek megélésében és szabályozásában, kapcsolatot teremthet az elhunyt emlékével, és fontos szerepet kaphat a búcsú rituáléiban. A zene mellett pedig az éneklésnek is lehet megtartó ereje – különösen akkor, amikor nem egyedül, hanem másokkal együtt szólalunk meg.

Amikor a dallamok helyettünk beszélnek

A gyász nem egyetlen érzés, hanem változó és sokszínű lelki folyamat. Lehetnek benne egymást követő vagy akár egyszerre jelen lévő, egymásnak ellentmondó érzések. Egyik pillanatban sírunk, a másikban pedig egy régi emlék mosolyt csalhat az arcunkra.

Egy lassú dallam közelebb vihet a szomorúsághoz. Egy régi, közösen szeretett dal felidézhet egy fontos emléket. Egy vidámabb szám pedig arra emlékeztethet, milyen volt együtt örülni, nevetni vagy ünnepelni. A gyászban ezért nincs mindenkire érvényes „megfelelő” zene.

Van, aki egy ideig egyáltalán nem tud zenét hallgatni, a hiányt a csend fejezi ki a legjobban. Másnak éppen a zene jelent kapaszkodót.

Egy dal néha egy egész életet őriz

Vannak dalok, amelyekhez nem egyszerűen egy dallamot, hanem egy egész történetet kapcsolunk. Egy régi szám felidézhet egy közös utazást, egy családi ünnepet, egy táncot, egy nyári estét vagy azt, ahogyan valaki mellettünk ült és ugyanazt a zenét hallgatta.

A zene és az önéletrajzi emlékek kapcsolatát számos kutatás vizsgálja. A zene különösen erős személyes emlékeket képes előhívni, és ezek az emlékek gyakran érzelmileg is intenzívek. Gyász esetén ennek különös jelentősége lehet. Egy dal nemcsak arra emlékeztethet, hogy valaki már nincs velünk, hanem arra is, hogy mi mindent kaptunk tőle, és milyen közös történetünk volt vele.

A zene mint kapcsolat azzal, aki nincs többé

A gyász egyik fontos tapasztalata lehet, hogy a kapcsolat érzése valamilyen formában tovább él az elveszített emberrel. A szakirodalom ezt gyakran „continuing bonds”, vagyis folytatódó kötelékek fogalmával írja le. A zene ebben is szerepet kaphat.

Egy kutatásban a gyászolók arról számoltak be, hogy a zene segített számukra kapcsolatot teremteni az elhunyt emlékével, és bizonyos esetekben a másik ember „jelenlétének” érzését is erősítette. Ez nem azt jelenti, hogy a zene megszünteti a hiányt. Inkább azt, hogy lehetőséget adhat arra, hogy az elveszített emberhez fűződő kapcsolat emléke továbbra is helyet kapjon az életünkben.

Dallamok a búcsúhoz

A zene a búcsú szertartásában is különleges szerepet tölthet be. Ezért egy temetésen vagy megemlékezésen megszólaló dal nem csak a méltó búcsú hangulatát teremtheti meg, hanem lehet annál több is: személyes üzenet, emlék, tiszteletadás, vagy egy közös jelentőségteljes történet felidézésének szelíd eszköze.

Amikor nemcsak hallgatjuk, hanem énekeljük is

A zenehallgatás befogadó élmény, az éneklés viszont aktív részvétel. Ez egészen másfajta élményt jelenthet, mint amikor egyszerűen meghallgatunk egy felvételt.

Nem kell jól énekelni, nem szükséges képzett énekesnek lenni, és nem kell közönség előtt megszólalni. Lehet halkan dúdolni egyedül, és lehet együtt énekelni azokkal, akik ugyanazt az embert gyászolják.

Különösen érdekes lehet a közös éneklés szerepe, hiszen egy búcsúztatón nemcsak egy ember veszít el valakit. Egy család, egy baráti közösség vagy egy egész közösség is átélheti a veszteséget. Egy közösen elénekelt dal ilyenkor azt az élményt adhatja: nem vagyok egyedül ezzel a fájdalommal.

Nem kell mindig szomorú zenét hallgatni

A gyászhoz gyakran társítjuk a szomorú zenét, pedig a veszteség feldolgozásában az örömteli emlékeknek is fontos helyük lehet. Egy szeretett ember elvesztése nem törli ki az együtt töltött élet örömteli pillanatait.

Lehet olyan dalt hallgatni, amelyen valaha együtt nevettünk. Lehet táncolni egy régi számra. Lehet elénekelni egy refrént, amelyet az elhunyt mindig szeretett. A gyászban a mosoly nem a szeretet hiányát jelenti. Ahogyan a nevetés sem jelenti azt, hogy elfelejtettük, akit elveszítettünk. Néha éppen az örömteli emlékek és dallamok segítenek abban, hogy az elveszített emberre ne kizárólag a halálával és a hiányával gondoljunk.

A zene mint visszatérő megtartó rituálé

A gyászban sokat jelenthetnek a személyes rituálék. Lehet egy dal, amelyet minden évfordulón meghallgatunk. Egy zene, amelyet a születésnapján teszünk fel. Egy közös ének, amelyet a család minden évben elénekel. A zene segítségével időről időre visszatérhetünk azokhoz az emlékekhez, amelyek fontosak számunkra, miközben életünk folytatódik.

Zeneterápia

A pontosság miatt fontos különbséget tenni a hétköznapi zenehallgatás és a zeneterápia között. A zeneterápia képzett szakember által vezetett terápiás folyamat, amelynek meghatározott terápiás céljai vannak. Nem ugyanaz, mint otthon meghallgatni egy kedvenc dalt vagy elénekelni egy régi számot.

A zeneterápia és a gyász kapcsolatát vizsgáló kutatások egyre növekvő, de még nem minden tekintetben erős bizonyítékbázist alkotnak. Ezért a legpontosabb megfogalmazás nem az, hogy „a zene gyógyítja a gyászt”, hanem az, hogy a zene és bizonyos zenei tevékenységek támogató szerepet tölthetnek be a gyász megélésében és feldolgozásában.

A gyász néma hangjai

A gyászban vannak dallamok, amelyeket egy ideig nem tudunk meghallgatni és vannak, amelyeket újra és újra felteszünk, és vannak olyanok is, amelyek évekkel később egészen más érzést kelthetnek bennünk. Ami kezdetben elviselhetetlenül fájdalmas volt, később talán már egy szeretett ember emlékévé válik.

Az éneklés oldhatja a szorongást

Ha a zene számodra kapaszkodót jelent, keress olyan dallamokat, amelyek megnyugtatnak, biztonságot adnak, vagy éppen megnyitják az emlékezés ajtaját. Csatlakozz egy kórushoz, próbáld ki a zeneterápiát, vagy egyszerűen csak dúdolj el egy számodra kedves dallamot. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy egy pillanatra közelebb kerülj önmagadhoz.

Ha pedig most csak hallgatnál, itt megtalálod a Lasting Echo csapatának zenei válogatását, a búcsúhoz és temetéshez összeállított playlistünket pedig itt.

Fontos tudni
Az oldalon található tartalmak tájékoztató és támogató célt szolgálnak, de nem helyettesítik a pszichológus, pszichiáter vagy pszichoterapeuta által nyújtott szakmai segítséget, illetve szükség esetén az orvosi kezelést.

Ha úgy érzed, hogy a veszteség fájdalmával egyedül már nehezen tudsz megbirkózni, ne maradj magadra. Oszd meg érzéseidet egy hozzád közel álló emberrel, és bátran fordulj szakemberhez. A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem fontos lépés a gyógyulás felé.

Szakirodalom

Michael Viega, Andeline dos Santos & Barbara L. Wheeler (eds.): Music Therapy Handbook, 2nd ed. (2025).
Merrill, K. J., Catron, E., Hamlin, E., Calhoun, J., & Hastings, S. O. (2025). Uses and Gratifications of Music in Bereavement: A Qualitative Inquiry. OMEGA – Journal of Death and Dying, 90(3), 1363–1380. DOI: 10.1177/00302228221121490.
Viper, M., Thyrén, D., & Bojner Horwitz, E. (2022). Music as Consolation – The Importance of Music at Farewells and Mourning. OMEGA – Journal of Death and Dying, 85(1), 155–177. DOI: 10.1177/0030222820942391.
O’Callaghan, C. C., et al. (2013). Sound continuing bonds with the deceased: The relevance of music, including preloss music therapy, for eight bereaved caregivers. Death Studies, 37(2), 101–125. DOI: 10.1080/07481187.2011.617488.
Hilliard, R. E. (2001). The Effects of Music Therapy-Based Bereavement Groups on Mood and Behavior of Grieving Children. Journal of Music Therapy, 38(4), 291–306. DOI: 10.1093/jmt/38.4.291.
Iliya, Y. A. (2015). Music Therapy as Grief Therapy for Adults with Mental Illness and Complicated Grief: A Pilot Study. Death Studies, 39(1–5), 173–184. DOI: 10.1080/07481187.2014.946624.
Gillespie, K., et al. (2024). Music therapy for supporting informal carers of adults with life-threatening illness pre- and post-bereavement: A mixed-methods systematic review. BMC Palliative Care, 23, 55.
Blais-Rochette, C., & Miranda, D. (2016). Music-evoked autobiographical memories, emotion regulation, time perspective, and mental health. Musicae Scientiae, 20(1), 26–52. DOI: 10.1177/1029864915626967.
Pearce, E., Launay, J., & Dunbar, R. I. M. (2015). The ice-breaker effect: Singing mediates fast social bonding. Royal Society Open Science, 2(10), 150221. DOI: 10.1098/rsos.150221.
Weinstein, D., Launay, J., Pearce, E., Dunbar, R. I. M., & Stewart, L. (2016). Singing and social bonding: Changes in connectivity and social closeness.
Williams, E., Dingle, G. A., & Clift, S. (2018). A systematic review of mental health and wellbeing outcomes of group singing for adults with a mental health condition. European Journal of Public Health, 28(6), 1035–1042. DOI: 10.1093/eurpub/cky013.
Pearce, E., Launay, J., Machin, A., & Dunbar, R. I. M. (2016). Is Group Singing Special? Health, Wellbeing and Social Bonding in Community Choirs.
Singing together or apart: The effect of competitive and cooperative singing on social bonding within and between sub-groups of a university fraternity. (2016). Royal Society Open Science.

Készítsen egy Életvisszhang Videót →