A következő írásgyakorlat nem kér irodalmi tehetséget, választékos fogalmazást vagy kész válaszokat. A mondatkezdetek finoman elindítják a gondolatot, neked pedig csak azt kell megfigyelned, merre folytatódik. Talán olyan érzés kap nevet, amely eddig csak testi feszültségként volt jelen. Előbukkanhat egy elfeledett emlék, egy ki nem mondott mondat, egy eddig szégyellt indulat vagy valami, amire titokban nagyon vágysz.
Az írás segíthet közelebb kerülni ahhoz, amit átélsz, és egy kis távolságot teremthet közted és a benned kavargó érzések között. Ami a papírra kerül, azt már nem kell teljes egészében magadban tartanod.
Nem kell mind a harminc mondatot befejezned. Válassz ki egyet, amelyik megállít, kíváncsivá tesz vagy akár enyhe ellenállást ébreszt benned. Lehet, hogy éppen ott vár rád valami, ami szeretne végre megszólalni.
Hogyan kezdj neki
Keress egy nyugodt helyet, és válassz ki egy mondatkezdetet. Írj hozzá öt–tíz percen keresztül megállás és javítgatás nélkül. Nem kell szépen, összeszedetten vagy „helyesen” fogalmaznod. Ismételhetsz, félbehagyhatsz mondatokat, és olyasmit is leírhatsz, ami ellentmondásosnak tűnik.
Nem szükséges mind a húsz mondatot egyszerre befejezned. Azt válaszd, amelyik most megszólít – vagy éppen ellenállást vált ki belőled.
Ha az írás túlságosan felkavar, nyugodtan állj meg. Nem kell minden ajtót egyszerre kinyitnod. Visszatérhetsz a mondathoz később, biztonságosabb pillanatban vagy egy képzett irodalomterapeuta, pszichológus támogatásával.
- Amit most a legnehezebb kimondanom, az…
- Ha a bennem lévő csend beszélni tudna, azt mondaná…
- A testemben most itt érzem leginkább a fájdalmat…
- Az az érzés, amelyet mások előtt leginkább elrejtek…
- Attól félek, hogy ha igazán szabadjára engedném a fájdalmamat…
- A haragom legszívesebben azt kiáltaná…
- Amit újra és újra megkérdezek magamtól…
- Bárcsak még elmondhattam volna neked, hogy…
- Amit szeretnék visszakapni abból, ami elmúlt…
- Az a pillanat, amelyhez gondolatban újra meg újra visszatérek…
- Amiért még mindig magamat hibáztatom…
- Ha együttérzéssel fordulhatnék akkori önmagamhoz, ezt mondanám neki…
- A bennem élő, megijedt gyermeknek most arra lenne szüksége, hogy…
- Amit a környezetem nem ért abból, amin keresztülmegyek…
- Ma arra szeretnék engedélyt adni magamnak, hogy…
- Az emlék, amely egyszerre fáj és vigasztal…
- Valami, amit tőled kaptam, és tovább szeretnék vinni…
- Ha a hiány egy táj lenne, most úgy nézne ki, mint…
- A legkisebb dolog, amely ma megtarthat…
- Ha levelet írhatnék a jövőbeli önmagamnak, ezzel kezdeném: „Remélem, egyszer…”
- Amit a veszteség óta másként látok…
- A szó, amely most a legpontosabban leírja a belső világomat…
- Ha nem kellene senkit megnyugtatnom vagy megvédenem, bevallanám, hogy…
- Az a kérdés, amelyre talán soha nem kapok választ…
- Amit egyszerre szeretnék megőrizni és elengedni…
- Ha a könnyeim üzenetet hordoznának, azt mondanák…
- Az az apró részlet, amelyre rajtam kívül talán senki sem emlékszik…
- Amikor rád gondolok, először ezt látom, hallom vagy érzem…
- Amit a fájdalmam mögött lassan felfedezek…
- Ha ma csak egyetlen gyengéd mondatot mondhatnék magamnak, az ez lenne…
Lezárás
Amikor befejezted az írást, ne kezdd el azonnal elemezni vagy kijavítani a szöveget. Tedd le a tollat, nézz körül, és nevezz meg öt dolgot, amelyet látsz. Figyeld meg a talajt a lábad alatt, majd igyál néhány korty vizet.
Ezután fejezd be még ezt az egy mondatot:
Most, hogy mindezt leírtam, arra lenne szükségem, hogy…
Fontos tudniAz oldalon található tartalmak tájékoztató, önismereti és támogató célt szolgálnak. Nem helyettesítik a pszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta vagy más képzett szakember által nyújtott személyre szabott segítséget, illetve szükség esetén az orvosi kezelést.
Ha úgy érzed, hogy a veszteség fájdalmát egyre nehezebb egyedül hordoznod, ne maradj magadra. Oszd meg érzéseidet valakivel, akiben megbízol, és fontold meg szakember segítségének igénybevételét. A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem az önmagadról való gondoskodás fontos lépése.
